A rendezvény szervezői: a Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Könyvtára és Levéltára, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára és Levéltára a 2014. szeptember 17-én tartott szerzetesi gyűjteményi nap témájául a szerzetesek utazását jelölték meg. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola (1015 Budapest, Piarista köz 1.) aulájában megtekinthető kiállítás a szerzetesek utazási szokásait mutatta be röviden; a molinókon a szamáron, lovon, szekéren stb. utazó szerzetesek illusztrálására a szervezők szellemes, egyedi ábrázolásokat választottak a résztvevő szerzetesi intézmények gyűjteményeiből.
A konferenciát megnyitó Szilvásy László piarista tartományi asszisztens megnyitójában örömmel üdvözölte, hogy a tavalyi év „Szerzetesek asztala” c. gyűjteményi nap után a résztvevő rendi intézmények az utazás tematikában érdekfeszítő előadásokkal, kreatív képanyaggal képviseltették magukat.
Kiss Mátyás István (1733─1798), aki ikertestvérével együtt 18 évesen lépett be a ferences rendbe, 1766-os szentföldi zarándoklatáról írt naplót ─ tudhattuk meg Varga Kamill OFM nyitóelőadásából. A magyar nyelvű napló kéziratát a gyöngyösi rendházban őrizték, a Jeruzsálemi utazást Pásztor Lajos 1958-ban rendezte kiadás alá. Az eredeti, latin nyelven írt naplóra Kiss Mátyás is hivatkozott; a kézirat ─ hosszú lappangás után ─ a szácsényi rendházba befalazott könyvek közül került elő.
Hermann Engelbert (1675─1744) morvaországi ciszterci szerzetes Flórián velehradi apát követe volt az 1712. évi pozsonyi országgyűlésen (Engelbert jelenlétét indokolta, hogy Fólürién a pásztói apátság címzetes apátja volt). Forgó András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatója bemutatta Engelbert magyarországi utazásának útvonalát, ismertette tapasztalatait. Engelbert folyó-menti útját nehezítette az áradás, miközben megtapasztalta a sajátos közjogi helyzetet, a magyarok viselkedését.
A magyar szerzetesek legkedveltebb úti célja (a Szentföld mellett) Róma volt ─ így tett a Jeruzsálemből visszatérő Kiss Mátyás ferences testvér is. Koltai András (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára) előadásában kiemelte, hogy a 18. században a magyarországi testvérek intenzív kapcsolatban álltak a rend római központjával. Róma felkeresésére több okból is lehetőség nyílt: számos piarista végezte ott tanulmányait, az egyetemes káptalanokra az 1724 és 1760 közötti időszakban 17 tag érkezett, végül zarándoklat céljából.
Mösch Lukács, Zajkányi Lénárd és Rátay Egyed piarista szerzetesek megörökítették római utazásukat; Mösch Lukács viceprovinciális kerülővel érte el Rómát, érintette a loretói kegyhelyet, hazafelé pedig Firenzét is.
Zágorhidi Czigány Balázs, a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény igazgatója Bőle Kornél (1887–1961) domonkos szerzetes utazásaiba adott betekintést. A nagyformátumú szerzetes – amellett, hogy papként, szónokként, zenészként is ismert volt – több évtizeden át volt Árpád-házi Margit szentté avatásának posztulátora. Utazóként számos országban megfordult, élményeit megörökítette egész életében vezetett naplóiban, amelyeket a Bőle teljes (kb. 80 doboznyira rúgó teljes hagyatékával együtt) a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény őriz. Bőle napló-kéziratait Zágorhidi 10 csoportba osztotta: 1. kisebb lourdesi zarándoknaplók, 2. firenzei napló, 3. spanyol napló, 4. amerikai naplók, 5. római naplók, 6. „Utaim” önéletrajz, 7. máriabesnyői napló, 8. „Életem Pannonhalma szenthegyén”, 9. 56-os napló, „Aranymisés virágcsokor”.
Zágorhidi részletesen kitért Bőle amerikai missziós útjaira (1926–27, majd 1932–33): Bőle Badalik Bertalan későbbi veszprémi püspök társaságában látogatta meg a magyar közösségeket, illetve a domonkos rend amerikai tagjait. Itt szerzett tapasztalatait Bőle kamatoztatta Magyarországon, pl. az amerikai Szentnév Társulat volt a mintája a Credo Egyesület alapításakor. Az amerikai naplók plébániatörténeti adatokat tartalmaznak, (többek között) forrásul szolgálhatnak a korabeli egyházüldözés vizsgálatához.
Bőle publikálta néhány naplóját: a Szentévi nefelejcs (1925), Második csokor szentévi nefelejcs (1926) címűeket római zarándoklatairól, Spanyol földön (1927) spanyolországi utazásáról; amerikai naplóit Máté Anita, Utaim című önéletrajzát Gilányi Magdolna rendezi sajtó alá.
Az 1920-as és 1930-as évek amerikai útjainak illusztrálására Zágorhidi jó néhány képet bemutatott, amelyek a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény egyedi fénykép-gyűjteményének részei. Szintén innen származik a Szerzetesek szekéren konferencia védjegyévé vált fotótechnikai érdekesség: Ambrus domonkos testvér az expozícióval trükközve érte el, hogy háromszor szerepeljen a képen.
A Jézus Társaság Magyarországi Rendtartomány Levéltára igazgatója, Mihalik Béla Az Arlberg-expressz hálókocsija ─ A magyar jezsuiták külföldre szökése (1948─1956) c. előadásában a klerikális reakció leszámolása elől menekülő rendtagok egyedi történeteit, de általános tendenciákat is ismertetett. Utóbbi szerint a magyar jezsuiták a bécsi rendházat akarták elérni, Ausztria felé tartva a határ közelében levő atyák segítették őket, vagy az Orient Arlberg Express kocsijának aljára szerelt deszkalapon utaztak, üres akkumulátortartályban bújtak el.
1946 és 1956 között 135 jezsuita hagyta el az országot 2 hullámban: 1948-ig a jezsuita tanárok, novíciusok távoztak, őket követték 1949. augusztus 14─15. között Hegykőről gyalogosan távozó rendtagok. 1950 májusában megszakadt az összeköttetés a bécsi és a Magyarországon ragadt tagok között, ami a rendtartomány kettészakadásához vezetett.
A tartalmas, vetítéssel kísért előadások után Koltai András vezette körbe az érdeklődőket az épületben, akik Baranya Péter könyvtárostól ismerhették meg a gyűjteményt, és megtekinthették a könyvtár anyagából összeállított kiállítást.
