Michael August Blume SVD apostoli nuncius, Gerard Franciso Timoner OP a domonkos rend generálisa, Péter Kreuzwald Teutonia tartomány provinciálisa, Andrzej Kostecki magyarországi vikárius és több elöljáró valamint az egész magyar domonkos család részvételével mutatott be szentmisét június 13-án a Mátyás-templomban, majd rendtörténeti kamarakiállítás nyílt a közeli dominikánus udvarban.
Körbevettük az oltárt a budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-)templomban. Egy láthatatlan kötelék fogott össze mindannyiunkat, miközben az Eucharisztia ünneplésére készülünk. A szentélyben a domonkos testvérek és nővérek fehér habitusukban, a nővérek kórusa, a padokban a hívek, köztük a világi domonkos közösségek tagjai.
A rend kettős jubileumot ünnepelt. Szent Domonkos halálának és a rend magyarországi tartománya alapításának 800. évfordulóját. Az ünnepre Magyarországra érkezett Gerard Timoner OP, a rend generálisa, Alain Arnould OP, európai socius, Peter Kreuzwald OP, a Teutonia Domonkos Rendtartomány – ide tartozik a magyar vikariátus – provinciálisa. A szentmise főcelebránsa Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa volt.
Az egybegyűlteket Andrzej Kostecki OP tartományi vikárius köszöntötte. Kifejezte örömét, hogy együtt adhatunk hálát azért, hogy a „rend 800 éve tanúja lehet a világ- és magyar egyház örömének és bánatának, részese lehet életének. Egy pillanatra megállunk megköszönni ezt az időt, a testvéreket és mindazokat, akiknek hirdetjük az Evangéliumot.”
A szentmise szónoka, Gerard Timoner rendi mester feltette a kérdést: Mi teszi ezt a jubileumot annyira sajátossá? A 800 év önmagában elég ok, hogy ünnepeljünk? Válaszában azt fogalmazta meg, nem minden számít, ami megszámlálható, s nem minden számlálható meg, ami számít. A szeretet, az elköteleződés és a hivatás az, ami igazán számít; mégis, egyiket sem lehet számokban kifejezni, mert nem megszámlálhatóak. Ennek ellenére ma nyolcszáz évet számolunk, Isten mérhetetlen kegyelmének nyolcszáz évét. Ma a legfiatalabb domonkos testvér itt Magyarországon 39 éves. Ám mindannyian elmondhatjuk: Mi 800 évesek vagyunk! Ma összesen 14 domonkos testvér, 48 domonkos nővér és 120 világi domonkos van Magyarországon. Együtt azonban elmondhatjuk: Többezren vagyunk prédikátorok az egész világon! Amikor az „én” átváltozik, és „mi” lesz belőle, akkor az identitásunk kitágul!
(A rendi mester teljes prédikációja angol nyelven olvasható)
A szentmise után kamarakiállítással emlékeztünk meg a rend magyarországi történetéről. Az egykori budai Szent Miklós domonkos kolostor romjainál, a Dominikánus udvarban helyeztünk el tablókat. Itt fogott ugyanis az 1241–42. évi tatárjárás pusztításai után IV.Béla király uralkodói rezidencia és főváros építésébe, s itt kapott helyet „a király kedvenc szerzetesrendje”, a domonkos rend is. A plébániatemplom szomszédságában 1254-re készülhetett el a Szent Miklós-templom és a hozzá kapcsolódó kolostorépület, mely ugyanabban az évben a rend nagykáptalanjának adott otthont. A rendház először 1541-ben, a török megszállás előtti ostromok idején, majd Buda 1686-os felszabadítása során, végül 1945-ben, Budapest ostromakor is romba dőlt.
Hosszan elnyúló helyreállítás és újjáépítés eredményeként ma a Budapest Hilton Szálló magába foglalja a középkori kolostor leglátványosabb maradványait, a műemléki felügyelet alá tartozó romtemplomot, az úgynevezett Dominikánus udvart. A kamarakiállítás tablói egész nyáron felhívják majd a szálló vendégek és a turisták figyelmét a rend magyarországi történetére, mai jelenlétére. A domonkos közösség célja az volt, hogy megnyissuk a nagyvilág felé a hely, a rend és híres nagyjaink történetét.
A tárlaton V. Németh Zsolt miniszteri biztos, országgyűlési képviselő mondott köszöntőt, kiemelte annak jelentőségét, hogy „a domonkos rend jelen volt Magyarország történetének sorsfordító eseményein és ma is itt van, amikor „viharfelhők gyülekeznek. A domonkosok hozzásegítenek, hogy a kereszténységben válasszunk jövőképet. Szent Domonkos életpéldája arra figyelmeztet, soha nem szabad összetévesztenünk a célt és az eszközt, és az a hivatásunk, hogy magát a valóságot ismerjük meg, s cselekvő, tenni akaró, építkező Egyházzá váljunk”.
A tárlatot Zágorhidi Czigány Balázs történész, a Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény és Múzeum igazgatója nyitotta meg. Bemutatta a jubileumra készült, Domonkosok című gazdagon illusztrált kiadványt. „Romok mellett állunk, de a romok nemcsak a pusztulásról beszélnek, hanem a folyamatos megújulásról is. Hiszen ez jövőépítésünk alapja. A domonkos Juliánusz barát különleges jelkép számunkra. Ő volt, aki hírt hozott a keleti Magna Hungaria-ban maradt magyarságról. Azért kereste fel pogányságban maradt testvéreit, hogy elvezesse őket Krisztushoz. Így gondoljunk rá! – biztatott a történész.
Ezután elhelyezzük az emlékezés virágait Gerardus testvér és Juliánusz barát, domonkos szerzetes szobránál.
Végül vasvári finomságokkal, mézborral és domonkos süteménnyel vendégeltük meg sok érdeklődő vendéget, akik élénk beszélgetésben, barátságban töltötték az időt. A Budai Vár történelmi atmoszférájában, ragyogó napsütésben zajló ünnep valódi közösségi élmény, erősítő, lelkesítő találkozás volt az Úrral, a domonkos rend három ágának tagjaival, a nővérekkel, az atyákkal és a világi testvérekkel és egymással.
Deo gratias!
(forrás: Magyar Kurír, szöveg: Kőrösiné Merkl Hilda, fotó: Vizy Zsigmond)