A késő középkori prédikációs irodalom egyik legnépszerűbb szerzője volt Michael de Hungaria, akiről egyetlen fennmaradt munkáján és Magyarországra utaló nevén kívül semmi közelebbit nem tudunk. Maga a szerző - a munkájában szereplő hivatkozások alapján - még a XIV. században tevékenykedhetett, feltehetőan angol vagy francia környezetben, "Magyarországi" (de Hungaria) mellékneve csak arra utalhat, hogy ő maga, vagy szülei magyar származásúak voltak. Szerzetesi hovatartozása sem egyértelmű, korai kiadásai (az első 1480-ban jelent meg) egyszerűen "magister"-ként említik, csupán a XV. századtól szerepeltetik domonkos szerzetesként. Maga a mű: Evagatorium. Optimus modus predicandi (Zarándokút. A prédikálás legjóbb módszere) olyan segédkönyv, amely a kezdő vagy gyakorlatlan prédikátorok munkáját segíti egy-egy témakör köré épített mintaprédikációkkal. A téma önmagában is, de a feldolgozás módszere és az idézett művek is arra utalnak, hogy a szerző valóban domonkos szerzetes volt. A gyűjtemény tulajdonában vásárlás útján került példány 1505-ben jelent meg Kölnben Heinrich Quentel utódainak nyomdájában. Az eredeti, feltehetően kiadói kötésben fennmaradt kötet érdekessége, hogy megtalálható benne egy ugynacsak 1505-ben és ugyancsak Quentel utódainál kiadott másik prédikációs munka is, amely egy kétségtelenül domonkos szerző, Nicolaus de Bayard munkája (Dictionarius pauperum omnibus verbi divini praedicatoribus). A magyar művelődéstörténeti és domonkos rendtörténeti szempontból is jelentős kötet jelenleg a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény könyvtárának legrégebbi nyomtatott könyve.